A mélytengeri búvárok nagy mélységben végzett – akár több héten keresztül is tartó – munkájuk során hélium és oxigén gázkeveréket (Heliox) lélegeznek be a felszínről a mélybe levezetett speciális csövek segítségével. Használják még a Nitroxot is, ami nitrogén és oxigén keveréke, de a tartósan nagy nyomáson ez a gázkeverék narkotikus hatást gyakorol a búvárok szervezetére.

A napi pihenőjüket, az úgynevezett búvárharangban töltik az órájukkal együtt, ahol szintén ilyen gázkeverék alkotja a légkört, természetesen ugyanakkora légköri nyomással, mint a búvárharangon kívül. A nagy felszín alatti nyomás miatt a szervezetükben hélium halmozódik fel. Egy meghatározott idő alatt a nagy nyomás hatására a hélium molekulák az óratok anyagán keresztül is átdiffundálnak, majd a hermetikusan zárt óratok belsejében a nyomás kiegyenlítődik, így az annak belsejében ugyanakkora a nyomás lesz, mint abban a mélységben, ahol a búvár tartózkodik.

Amikor elvégezték a munkát a búvárok, a haranggal együtt lassan a felszínre emelik őket. Emelkedés közben dekompressziós megállókat kell tartaniuk, hogy a szervezetben felhalmozódott gázoknak elegendő idejük legyen a problémamentes távozásra. A folyamatos emelkedés hatására a kamra belső nyomása is folyamatosan csökken, míg el nem érik a víz felszínét. Az emelkedés alatt a hélium szelep megnyitásával, az óratokban felhalmozódott nagy nyomású héliumot folyamatosan ki kell engedni. Ha ezt nem tennék meg, akkor a felszínre éréskor a nagy nyomáskülönbség hatására szétrobbanhatna az óra.