Napjainkban az óragyárak a legkülönfélébb anyagokat és technológiákat alkalmazzák az óratokok előállítására. A legelterjedtebb anyagok a réz és ötvözeteik, a rozsdamentes acél, a titánium, a karcálló kerámia, a Hard-Metall, az ezüst, az arany ill. a platina. Készítenek még fából, műanyagból, alumíniumból, sőt üvegből is karóra tokokat, de ezekkel az anyagokkal márkás svájci karóráknál csak elvétve találkozhatunk, ezért részletes ismertetésükre nem térnék ki.

A réz

A réz és a rézötvözetek az óraipar egyik leggyakrabban, és régóta használt alapanyagai. A természetben jelentős mennyiségben előforduló, hidegen és melegen is jól munkálható anyag, szinte bármilyen méretű és formájú óraalkatrész készíthető belőle. A legnagyobb rézbányák többek között a volt Szovjetunió területén, az USA-ban, és Chilében találhatók. Vegyjele Cu., latin neve: cuprum, amely utal Ciprus szigetére, ahol termésállapotban is előfordulhat. Az óraiparban leggyakrabban fogaskerekek és csapágylemezek előállítására használják, de készítenek belőle óratokot és fémcsatot is. A sárgaréz az egyik leggyakrabban alkalmazott fém az ötvös és az ékszeriparban, de nagy mennyiségben használják a villamosiparban és a vegyiparban is. Száraz levegőn színét megtartja, azonban, felülete nedves levegőn oxidálódik, ezért minden esetben megfelelően kezelni, vagy bevonni kell azt különböző fémekkel, illetve anyagokkal. A kén- és a salétromsav jól oldja, a hővezető képessége az ezüst után a legjobb.

Az acél

A vas az ipar számára a legfontosabb fém, amelyet érceiből állítanak elő különböző eljárásokkal. A levegőn oxidálódik, ezért olyan esetekben, ahol az anyaggal szemben támasztott követelmények magasak, különböző fémekkel megfelelő arányban ötvözik. A jó minőségű, nagy sorozatban gyártott márkás órák tokjának az alapanyaga a legtöbb esetben rozsdamentes acél (316 L), ami nikkel, króm, molibdén, vanádium, volfrám és ezen anyagok különféle ötvözeteiből készülhet. A gyártástechnológia fejlődése lehetővé tette, hogy nagy sorozatszám mellett is tökéletes méretpontosságú legyen akár a több tízezredik darab is, illetve az előállítási költségek a nagy darabszám mellett alacsonyak maradjanak. A legtöbb nemesacélból készített óratokot fémpor befecskendezéses eljárással készítik, amellyel tökéletesen sima fémfelületet tudnak kialakítani, és ami bármilyen bonyolult és íves óratok elkészítését teszi könnyebbé és egyszerőbbé (MIM : Metal Injection Moulding). Azonban továbbra is vannak olyan üzemek, ahol akár 30-40 munkafázison keresztül készül el egy óratok, amelyek megmunkálását modern, nagy pontosságú CNC – vezérelt maró, préselő és forgácsoló gépeken végzi. A nemes acél nagy előnye fizikai és kémiai tulajdonságaiban mutatkozik meg:

• rendkívül ellenálló a környezetünkben található anyagokkal szemben
• nagy anyagszilárdság jellemzi
• lúgok, savak nem oldják
• ellenáll a korróziónak
• színtartó
• magas az olvadáspontja (1530 C)
• a sérült, illetve a karcos felület megfelelő csiszoló és polírozó szerszámok, illetve kellő szakértelem segítségével közel 100 %-ban helyreállítható

Az óraipar titánja

Az óraipar egyre gyakrabban alkalmazza óratokok és óracsatok gyártására a titániumot. Ezt az ezüstös-sötétszürke színű könnyűfémet, Martin Heinrich Klaproth osztrák kémikus fedezte fel 1791-ben. Nevét a görög mitológiában a Föld első fiáról, Titánról kapta. Ezt a számos kedvező tulajdonsággal rendelkező anyagot az 1970-es évekig csak a hadseregben és az űrkutatásban használták magas ára miatt, ahol sok-sok év alatt számos teszten ment keresztül. Mikor a kezünkbe veszünk egy ilyen anyagból készült karórát, rögtön feltűnik, hogy sokkal könnyebb, mint a rozsdamentes acélból készült ugyanilyen típusú társa.

Szándékosan hagytam a legvégére azt a két nemesfémet, amelyekből készített óratokok, illetve óracsatok megnövelhetik egy-egy óra értékét, nagyon elegáns megjelenést kölcsönöz azoknak, és nem utolsósorban idő és értékálló darabok készíthetők belőle

Az ezüst

Az ezüstöt napjainkban leginkább zsebóra tokok, vagy női és férfi ékszerórák tokjának és csatjának az előállítására használják az óraiparban. Vegyjele Ag., amely a latin argentum szóból származik. Hidegen és melegen is rendkívül jól alakítható nemesfém, keményebb az aranynál. Színtiszta ezüstöt azonban nem alkalmaznak óratok gyártására, hiszen nagyon puha fém, ezért minden esetben megfelelő mennyiségű ötvöző anyagot kevernek hozzá, ami jelentősen javít tulajdonságain. Rézzel bármilyen arányban ötvözhető, míg egyéb fémekkel, csak bizonyos mennyiségek betartásával. Olvadáspontja 960 Celsius, de amennyiben ötvöző anyagokat adnak hozzá, ez az érték alacsonyabb lesz, akár780Celsius. A környezeti hatásokat jól bírja, nem oxidálódik. Az ezüst tárgyakon és ékszereken gyakran látható feketésszürke elszíneződés nem oxid, hanem az ezüstnek a kénnel alkotott vegyülete. Sajnos a városok levegője mindig tartalmaz kén- hidrogént, amely az ezüsttel már alacsony nedvesség hatására is azonnal ezüst-szulfidot alkot, ez okozza a felületi elszíneződést, ami megfelelő ezüsttisztító oldattal eltávolítható.

Az óraipar egyik legértékesebb alapanyaga: az arany

ami már önmagában is egy szépen csillogó nemesfém. Vegyjele Au., amely a latin aurum szóból ered. Aranylelő helyek mind az öt világrészen előfordulnak, de kiemelném Dél-Afrikát, Észak Amerikát és a volt Szovjetunió területét. Az aranyat a kőzetekből és az ércekből különböző eljárásokkal termelik ki, majd dolgozzák fel. Mint ismeretes, igen lágy, rendkívül jól nyújtható nemesfém, (egy gramm aranyból akár 2000 méter hosszú huzalt is lehet készíteni) ezért a kopásállóság szempontjából minden esetben rézzel, ezüsttel, nikellel, palládiummal, vagy ezek megfelelő arányban történő alkalmazásával ötvözik. Az ötvöző anyagok mennyiségétől függően változhat a színe és a keménysége. Az így kapott 14 illetve 18 karátos aranyötvözetből készült óratokok keményebbek ellenállóbbak lesznek. Levegőn és vízben nem oxidálódik, még magas hőmérsékleten sem, szinte korlátlan ideig megőrzi színét. Csak a királyvíz, a forró klórgáz és a ciánkálium oldja.

A Magyarországon forgalomba helyezett aranyból készült órákat a hatályos törvényi rendelkezések szerint az importőrnek kötelessége fémjeleztetni megfelelő helyeken az óratokban és az óracsatban.
Előfordulhat, hogy fémjelzéskor apró gyűrődések, esztétikai hibák keletkeznek a fémjel közvetlen közelében.
Ezekért az esztétikai hibákért sem a fémjelzést végző hivatalos szervnek, sem pedig az importőrnek nem kell felelősséget vállalnia, sőt a vásárló sem tehet ez iránt minőségi kifogást.

Mint láthattuk egy óratokot rendkívül sokféle anyagból, lehet elkészíteni, figyelembe véve azt, hogy az órát milyen célokra, milyen alkalomhoz gyártották. Azonban nagyon sok esetben - elsősorban a réz, az acél, illetve a titánium anyagból készült óratokot, vagy fémcsatot még tovább díszíthetik, vagy különböző anyagokkal bevonhatják (aranyozás, ezüstözés, krómozás, ródiumozás, stb.).